Orosz kék macska

Az orosz kék az egyik legrégebb óta ismert macskafajta. Neve bundájának különleges színéből származik – ez lehet világos szürke, esetenként sötét áttetsző fekete. Erős köteléket alakítanak ki az emberekkel, főleg gazdájukkal. Leginkább személyiségük és szőrzetük miatt választják háziállatnak.

Az orosz kéknek igen fajtasajátos a viselkedése. Jó viselkedésűek és kiegyensúlyozottak, imádják a békés életet és az otthoni harmóniát. Ezenfelül nagyon ragaszkodnak gazdájukhoz. Az olyan kijelentések, mint a "nincs igazabb macska az orosz kéknél", nem teljesen alaptalanok. Olyan történetek is keringenek róluk, hogy visszautasítják az ételt, ha a gazdájuk nincs otthon. Majomszeretettel csüngenek gazdájukon, például ölbe ülnek, és szorosan kötődnek hozzájuk, de ugyanakkor soha nem felejtik el, kik is ők valójában - mindent lehet rájuk mondani, csak azt nem, hogy tolakodóak. Ha idegenekkel találkoznak, nem döntenek elhamarkodottan. A tipikus orosz kék úgy reagál az idegenre, hogy elsétál, és bizonyos távolságból kezdi el szemlélni - ezt a viselkedést nem szabad összetéveszteni a félelemmel -, és ő dönti el, hogy mikor érkezett el az ideje az ismerkedésnek. Az orosz kék macskák nem barátkoznak akárkivel, nem másznak bárki ölébe - ez az előjog csak a gazdát illeti meg. A gazdáik pedig különösen ezen tulajdonságáért szeretik. Jól kijönnek más macskákkal, és nem viselkednek ellenségesen sem kutyákkal, sem gyerekekkel. A fajta kevésbé ajánlott zajos környezetbe, ahol esetleg kisgyerek van, mivel szeretik a békét és a csendet. Felváltva aktív és nyugodt; élvezi a játékot, de nem mértéktelenül. Ezenkívül nagyon intelligensek is; az orosz kék hamar megtanulja például, hogy hogyan kell kinyitni az ajtót. Mindent egybevetve, nagyon ragaszkodnak gazdájukhoz. Ha sokat vagyunk távol otthonról, altkor ez nem éppen az ideális fajta.

Test:  A test viszonylag hosszú, izmos és kecses. Nem szabad túl masszívnak (mint a brit rövid szőrűnek) vagy túl karcsúnak (mint a sziámi) látszódnia, valahol a kettő között kell testalkatának lennie. Alá- bak hosszúak, a mancsok oválisak. A farok hosszú és elkeskenyedő.

Fej: Szemből nézve a fejnek rövid ék alakúnak és nem túl hosszúkásnak kell lennie. A fülek függőlegesen állnak, messze egymástól, széles alapúak, végük lekerekített. Az orrvonalnak profilból, amennyire lehetséges, egyenesnek kell lennie, hossza közepes, és stop nélkül csatlakozik a lapos fejtetőhöz. A mandulavágású szemek távol állnak (körülbelül másfél szemnyi távolságra) egymástól. Az áll erős, a bajuszpárna pedig markáns. A nyak hosszú és erős.